Az Anime
Anime:
(az animation szó rövidüléséből): japán animációs film
Az anime nem egyetlen stílus vagy műfaj, hanem a japán rajzfilmek összefoglaló neve. Így az elterjedt tévhit ellenére nem csak (sőt, többnyire nem) gyerekek számára készülnek, léteznek könnyű akció, dráma, romantikus, vígjáték-humoros és erotikus, pornográf vagy erőszakos tartalmú animék is, illetve ezek kombinációi, akárcsak az élőszereplős filmek esetében.
Kialakulása:
Az anime jelenlegi-változó-formájában a mangához képest elég későn jelent meg.A második világháborút követő zaklatott lelki állapotban lévő Japánban alakult ki.Néhány rajzfilm a bombatámadásokat dolgozzák fel. A Japán anime rajzstílusa a japán képregény művészetből vezethető le. A manga, mint rajzstílus a hagyományos japán fametszetekre, és tekercsekrerajzolt történetek és kompozíciók valamint az akkori amerika képregénystílusát ötvözte.
Osamu Tesuka tekinthető a műfaj atyának. Első (fekete-fehér) képregényei hasonlítanak az 1930-1940-es évek amerikai rajzstílusaira.
Osamu egy nagyon vizuális forma létrehozásával kísérletezett.Tulajdonképpen a képregény rajzolási stílusát vitték át az animációs filmekbe.A nagyon alacsony költségvetés egészen egyedi animációs stílus kifejlesztését eredményezte, ahol olyan hatáselemeket alkalmaznak, amelyek szinte észrevétlenül kevés rajzolást igényelnek.Így a mozgás illúzióját, annak elképzelhetetlenné nagyításával ábrázolják: a szereplő szinte mozdulatlan, miközben körülötte egy elmosódott háttér kavarog eszeveszetten. Lassításokat alkalmaznak, vagy hatalmas állókép pásztázásával fejezik ki a drámaiságot, a csend és mozdulatlanság által. Eközben Amerikában az egyre precízebb animáció kidolgozásán fáradoztak, és fáradoznak ma is. Így egy új ábrázolás és látásmód, egy új stílus született.
Ekkora, a későbbi években válik el jelentősen a két ország animációművészete. Míg Amerikában (és az általános nyugati konzervatív világban) úgy tekintenek a képregényekre és a rajzfilmekre mint gyermeki szórakozására, addig Japánban mindenki tisztában vele, hogy a műfajnak van egy rétege, amire felnőttes tartalom (és ez nem csak az erőszakra hanem sokkal inkább a gondolatvilágra értendő) és az egyre filmszerűbb rendezésmód a jellemző. |